Sziasztok!
Először is lehet, hogy kissé hosszú lesz, előre is köszönöm, aki elolvassa és megpróbál valami konstruktívat hozzá szólni, mert őszintén szólva eléggé mérgesnek és tehetetlennek érzem magam. Tavaly új felettest kaptunk. Röviden és tömören azokat favorizálja és azoknak kedvez mindig, akik hárítanak, hazudoznak, kibújnak a felelősség alól. Ami szívességet megteszel neki egyáltalán nem raktározza el, viszont ha nemet mondasz valamire, ami nem a feladatod, akkor guilt trippel, burkoltan fenyeget, bosszút áll. Mindent, amit az ő feladata (betegség esetén helyettesítést szervezni, beosztás, szabadságok átnézése, jóváhagysása, stb) úgy állít be mindig, mintha szívességet tenne, szinte "vállon veregetve" saját magát, azután pedig megpróbálja ezeket a "szívességeket" behajtani, mindent kiforgat, máshogy állít be. Példa: Pihenőnapomon csörög a telefon, felveszem, megkérdezi, hogy be tudok- e menni szerdán helyettesíteni, én igent mondok, mert pont ráérek. (ami részemről szívesség, mert van egy külön helyettesítő ember, aki azért kapja a pénzét, hogy "rendelkezésre álljon", de valahogy mindig "valami dolga akad éppen"....). Na szóval megteszem ezt a szívességet. Majd egy hónap múlva megint csörög a telefon pihenőnapomon, amit viszont már nem veszek fel, mert teljes mértékben elfogadhatatlannak tartom, amikor az ember a kisujját nyújtja és megpróbálnak rátelepedni. Na a hátam mögött már vissza hallottam, hogy mondta valakinek, hogy mit képzelek én, hogy nem veszem fel neki, de nekem nem mondta. Pár hónappal később történt, hogy lebetegedtem hét közepén munkanapjaimon. Felhívtam, hogy szarul vagyok, ezt a napot még kihúzom, de másnap megyek orvoshoz, mire az volt a válasz, hogy "hát pedig ha nem tudok helyetted embert szervezni holnapra, akkor holnapra meggyógyulsz". Erre természetesen felkaptam a vizet és vissza kérdeztem, hogy "talán nem lehetek beteg?" és azonnal valami vérlázító hazugsággal reagált, hogy még csak 2 hónapja a főnököm de már beteg vagyok (közben meg volt az már fél éve is). Majd tovább vitatkoztam vele és végül kibukott a szög a zsákból, hogy mit képzelek én, hogy a felettesemnek nem veszem fel a telefont, amikor hív. Én meg válaszoltam, hogy "kijavítanám: amikor pihenőnapomon hív, a saját telefonomon, mivel nincs céges telefonom". Erre azt mondja hogy én el vagyok tévedve, nem tudja, én mit képzelek magamról, és hogy ez nem így működik. Mondom neki akkor ezek szerint az már el is van felejtve, hogy máskor meg felvettem a telefont és segítettem? Akkor persze megint vissza vett, próbálta megjátszani, hogy megbeszéltük, de tovább folytatódik azóta is a pimaszkodása... Múltkor pl megtalált azzal, hogy én "menjek már be" arra a napra, mert közel lakom. Már megint, kinek mi az isten köze van hozzá, hogy hol lakom? Mire mondtam hogy nem, mert dolgom van. Jött az alkudozás, hogy de mi a dolgom, nem tudom- e át tenni, átszervezni valahogy a napom: Mondom neki nem. Erre jött a kérdés hogy de mégis mi a dolgom, mondtam hogy magánügy. Erre megint jött a duma, hogy ő a felettesem és mit képzelek magamról...
Ez egyáltalán nem egészséges és így nem lehet normálisan létezni, hogy állandóan megpróbálnak az emberen uralkodni. És sajnos még pár ilyen és kinézem belőle azt is hogy bosszúból direkt nem hagyja jóvá a szabadságaim stb... Ti mit tennétek a helyemben, ha amúgy rajta kívül nincs problémám a munkahelyemmel? A munkatársaim mindig valamit hazudnak, de én egyrészt nem vagyok hazug ember, másrészt pedig tényleg azt gondolom, hogy nem akarok hazugságokat kitalálni, amikor konkrétan nem tartozom elszámolással a SZABADIDŐMET illetően senkinek.