Facebookon akarva-akaratlanul szembejönnek folyamatosan a posztok az alacsony nyugdíjakkal kapcsolatban, illetve az ezzel kapcsolatos “kérem segítsèk a szomszéd nénit pàr forinttal” posztok is megjelennek nagyobb csoportokban.

Mindegyik sztori ugyanaz, szegénynek csak 40ezer forint a nyugdíja és hát hogy éljen meg ebből.

30 éves vagyok, azaz rendszerváltás után születtem, így nem tudom pontosan, hogy régen hogyan működtek a dolgok vagy az emberek mit hittek, mi is az a nyugdíj. A definíció amit én ismerek az az, hogy X év ledolgozott év után az èvek és a bruttód átlagából (amiből fizetsz nyugdíjjàrulékot) kapsz nyugdíjaskorodban egy megállapított összeget. Ebből számomra evidens, hogy a bejelentett bér alapjàn számolnak, szóval nem fogok meglepődni, ha minimálbér miatt kb 100ezres nyugdíjam lesz.

Ebből kifolyólag én hiszem azt, hogy a legtöbb (nem mindenki) ember tehet róla, ha neki nagyon kicsi összegű a nyugdíja. 4 nagyszülőm mind normális nyugdíjat kaptak, pedig basic gyárimunkások voltak egész életükben, nem vezetők. Apám jó nyugdíjat kap, pedig nem vezetőként dolgozott.

Természetesen ilyenkor előkerülnek azok az emberek akiknek a helyesírásán is látszik, hogy nem egy Einsteinről van szó és azzal érvelnek, hogy biztos nem tudott róla a néni, hogy nem volt bejelentve (lol?). Eleve ez nem tudom, hogy történhetett meg, főleg rendszerváltás után.

Szóval az én szememben a nyugdíjamat az fogja befolyásolni, hogy X éven keresztül milyen bruttóm van, ergo rajtam múlik NAGYBAN (nem teljesen), hogy milyen nyugdíjat kapok. Mások szemében a nyugdíj miért egy alanyi jogon járó dolog? Miért kapjon 200ezres nyugdíjat az, aki mondjuk 40 évből csak 20at dolgozott le? Vagy aki életében csak feketén dolgozott, ő mire fel kapjon más dolgozó emberek zsebéből 150-200ezres nyugdíjat? Persze, ne haljon éhen senki, de azt hittem mindenkinek egyértelmű, hogy a saját fizetésén múlik a nyugdíja. Ugyanitt a nyugdíjra panaszkodó művészeket (színészek főleg) sem értem, akik egész életükben borítékoznak, aztán meglepődnek a 100ezres nyugdíjon.

Természetesen értem, hogy egyes munkakörök nem keresnek jól és nem ezt vitatom, hanem azt, hogy egyes emberek tudatosan feketén keresik kenyerük jórészét majd évekkel később meglepődnek, hogy alig kapnak valamit az államtól nyugdíj címén. Komolyan ennyire nem gondolkodnak előre emberek? Vagy csak nem tudják, hogy hogyan működik a nyugdíj?

Szeretnék személyes tapasztalatokat/sztorikat hallani akár saját vagy családból, hogy jobban meg tudjam érteni ezeket a baromi alacsony nyugdíjakat, mert egyszerűen képtelen vagyok az empátiára így, hogy azt érzem, hogy ők tehetnek róla és magukkal basztak ki.